Az úgy volt, hogy egyre több apuka jött a kisfiával együtt a hajvágásra. Eleinte inkább azért, mert a kis srácoknak gondja volt ezzel a nyiratkozás dologgal, és látván, hogy az apák eléggé jól tűrik, általában nem sírnak, nem hadonásznak, egész nyugodtan ülnek a székben, csak – csak beadták a derekukat.
Ez aztán addig fajult, hogy menő lett hozzánk „Apafijára” jönni. Most már anyukák is egyre többen csatlakoznak, de az egy másik történet lesz.
Vegyük csak példának a kis Csongi esetét.
El tudjátok képzelni, mennyire nem akarta a hajvágást, mikor a szomszéd szalonból is átjöttek a lányok, hogy mi történik itt?
Csongira nem hatott semmiféle ösztönzés, se fagyi, se játékbolt, még az se, hogy ebéd után kivételesen nem kell aludni! Gondoltuk, a helyzet már reménytelen.
A fenti sztori igaz történtet alapján íródott. A megnevezett személyek valósak, a neveket szándékosan nem változtattuk meg.
